Gyűrű a gyűrűsujjon

Szent János úr nyugdíjas tanár. Amikor 62 éves volt, eredeti iskolája megtévesztette, és visszatért dolgozni. Főleg háztartási munkát végzett. Sokaknak kétségeik támadtak az iskola gyakorlatával kapcsolatban. Rengeteg munkaképes tanár van, akkor minek vesződni egy másik 60 év körüli öregemberrel? De hamarosan eloszlottak az emberek kétségei. Mr. St. John éppúgy dolgozik, mint bárki más. Gyors gondolkodása és kiváló ékesszólása van. Az íróasztala mindig rendezett. Az általa őrzött tárgyakat felcímkézik, majd megjelölik a nyilvántartásban. Gyakran emlékezteti a fiatalokat: "Szia fiatalember, ideje visszaadni a múltkor kölcsönzött könyvet." A memóriája is jó.

Hamarosan valaki felfedezte a nyomot. Az első dolog, amit Mr. St. John tesz, amikor minden nap az irodába jön, az az, hogy vizet iszik. Aztán elővesz egy kis üveget az aktatáskájából, egy marék gyógyszert tölt a szájába, és felemeli a nyakát, hogy kiadja a vizet. Régi kollégái mind ismerik ezt. Megszokás volt, de most mindenki azt tapasztalta, hogy miután bement az irodába, gyakran először vizet ivott, majd felhívta a feleségét, Lunát, otthon van a gyógyszerem, kérem, hozza el nekem. Luna egy órás korom után megjelent az irodában, és az arckifejezése kissé dühös volt, és kedvesen odaadta neki a gyógyszert, de nem törődött vele. A felesége arcára nézett, hehe, elmosolyodott és köszönetet mondott. Luna arcszíne kissé fakó volt, a haja pedig száraz volt.

Miután végignézte, ahogy befejezi a gyógyszert, Luna megfordult, és elment anélkül, hogy köszönt volna a többi kollégának, ezért ugrattam: "Ne felejtsd el legközelebb hozni a gyógyszert."

Egy másik alkalommal még ragyogóan sütött a nap, amikor St. John hívta Lunát, de a telefon letétele után tíz percen belül beborult az ég, és azonnal esni kezdett. Amikor St. John pánikszerűen kinézett az ablakon, és folyamatosan hazatelefonált, senki sem vette fel. Sietve kinyitotta a szekrényt, kivett egy marékkal, és ki akart menni, de az ajtó kinyílt, és Luna bőrig ázva jelent meg az iroda ajtajában. Szent János tökéletes szégyennel jött oda hozzá, mint egy gyerek, aki valami rosszat tett. Amikor Luna át akarta adni neki, azt is mondta: "Te feledékeny szellem." Bár Luna ázott volt, még mindig a szokásos módon nézett rá. Megkérte St. Johnt, hogy indulás előtt vegye be a gyógyszert. Az évek során ők ketten törődtek és szerették egymást. Csak azért, mert ugyanazt a gyűrűt hordják a gyűrűsujjukon. Ez a klasszikus gyűrű már 40 éve náluk van, összefűzi szívüket és szorosan támaszkodik rájuk!

A boldogság azt jelenti, hogy amikor a szenvedély elhalványul és az arc elöregszik, a kezek, amelyek megbánás nélkül tartanak, még mindig ott vannak; a szív, amely soha nem néz vissza, még mindig veled van; a szerelem, ami soha nem hűl le, az még mindig felmelegít.